Legutóbb egy öreg biciklibe próbáltam meg életet lehelni, minimál költségvetésből. Bár csak városban szándékozom használni, nem volt kérdés, hogy kell rá világítás is, mert bár én látok, engem nem biztos hogy látnak.
Az elemes megoldásokat nem szeretem, mert az elem mindig pont akkor fog lemerülni, amikor használni szeretném, és egy csomó mérgező szemetet is termelek vele. No meg, a jó öreg lámpatesteket is meg akartam hagyni, mert teljesen máshogy néz ki tőle a gép.
A dinamókkal meg az a baj, hogy nehéz tekerni őket, és ha nem kapok erősített oldalfalú gumit, akkor azt is szétszedi.
Viszont volt egy régi ötletem, hogy hogyan lehetne a dinamót úgy átalakítani, hogy az a kerékhez ne érjen hozzá, így nem koptatja a gumit, és sokkal kevésbé lassítja a forgását.
Az egész gyakorlatilag egy kifordított dinamó: a mágneseket a kerékre rögzítjük, míg a tekercset a vázon rögzítjük úgy, hogy a mágnesek elhaladjanak előtte. Persze ez nem csak nekem jutott eszembe, a Reelight meg is csinálta bedobozolva, polcról levehetően. Ez megnyugtatott, hogy érdemes nekem is elkezdeni hasonlóval kísérletezni.
Lényegében három dologra volt csak szükségem: erős mágnesre, tekercsre, és nagy fényerejű ledekre.
A tekercseket régi relék szétbontásával könnyen ki lehetett nyerni. Itt csak azzal kellett vigyáznom, nehogy a vékony rézdrót megszakadjon, mert igen nehéz hozzájuk férni, vagy javítani.
baloldalon a relé egyben, jobb oldalon pedig már a tekercs kiszerelve
Erős mágnesek beszerzése elsőre nehezebbnek tűnt, de aztán találtam egy jó tippet itt: a merevlemezekben található fejpozícionáló mágnesek bivaly erősek, ráadásul az alakjuk is ideálissá teszi őket, hogy a kerékpár küllőire szereljük. Szerencsére volt is itthon pár elfekvő, tönkrement winchesterem, amiknek szétbontása után jópár mágnessel gyarapodtam. Tipp: nem érdemes kipróbálni, hogy egymáshoz mennyire vonzódnak, mert nagyon nehéz szétszedni utána őket.
a kiszerelt mágnesek
Ezután már csak a megépítés maradt. A mágneseket alumínium lapokkal szorítottam rá a küllőkre, míg a tekercseket a korábbi dinamó tartó helyére szépen fel lehetett csavarozni. Ügyelni kellett arra, hogy a mágnesek kellően közel legyenek a tekercsekhez ahhoz, hogy kellő áramot indukáljanak, ugyanakkor túl közel sem jó tenni, mert akkor képesek magukra rántani a tekercset, ami főleg menet közben nem lenne kellemes.
mágnes és tekercs rögzítve
Az első és a hátsó lámpát két független áramkörként építettem meg úgy, hogy az első kerék az első, a hátsó a hátsó lámpát látja el árammal. Így "hibatűrő", és kevesebbet is kellett vezetékezni.
Mindkét lámpába három fehér fényű led került, de az áramkörüket eltérően alakítottam ki. Így egyrészt kipróbálhattam többféle kapcsolást is, és kicsit a funkciójuk is más. Tudni kell továbbá azt is, hogy a tekercs két ellentétes polaritású impulzust ad ki, amikor a mágnes elhalad előtte. Mivel a led csak adott polaritás mellett világít, ezért a kapcsolásokkal igyekeztem mindkét impulzust kihasználni.
Az első lámpa csak villog, oly módon, hogy az egyik led mindkét impulzusra felvillan, a másik kettő pedig csak az egyik illetve a másikra. Ehhez két ledből és két további diódából egy graetz kapcsolást építettem, a harmadik led pedig annak a kimenetét kapja meg.
első lámpa kapcsolási rajz, elektronika, és összeszerelve, a ledek épp kivehetőek a búra alatt
A hátsó lámpában kicsit több hely lévén lehetőségem volt arra, hogy egy kondenzátort is beépítsek. Ezzel a célom a reelight lámpákhoz hasonló működés kialakítása volt: amíg két led felváltva villog, addig a harmadikat a kondenzátor hajtja meg, így az folyamatosan világít, és kis ideig még megállás után is látható. Egy led persze nem sok, de így is több, mint amit egy hagyományos dinamóval kapnék. Kondenzátorból kiválasztottam a lehető legnagyobb kapacitásút, ami még pont befért a lámpatesbe, ezzel nagyjából tele is lett. Kívülről viszont alig látható az átalakítás.
hátsó lámpa elektronika, kapcsolási rajz és összeszerelt állapot
A lenti két videón működés közben is láthatóak. A villogás valójában egyenletes, de a kamerának néhol már túl gyors volt.
